ha csak nem vágyjátok az armageddont

3 nőt 1 szobába, huzamosabb ideig ne.

everyone: are you okay
everyone: you look tired
everyone: you look upset
everyone: you look confused
everyone: are you mad at me
everyone: what happened to you
everyone: are you sick
me: IT'S MY FACE
1: hova mész?
2: haza
1: hova haza?

"A szerelem nem szép és nem kifinomult dolog, ahogyan sokan gondolják, hanem épp ellenkezőleg, anyja hasonlóságára mezítláb jár, kóborol, megszokta, hogy ruhátlanul a puszta földön aludjon, a házak küszöbén vagy az utcán, hogy az éjszakát a szabad ég alatt töltse, s a szükség mindig otthon legyen nála. Az apai részről viszont a szépek és a nemesek elcsábítója, bátor, merész, határozott, rettenetes vadász, aki mindig készen áll új és új fortélyok kieszelésére, kíváncsi mindenre, sok kelepcét rejt, egész életében hajlamos filozofálni, rettenetes csaló, boszorkány és szofista."

1: hogy tetszik lenni?
2: jól vagyok? azt hiszem. nincs időm gondolkodni se ilyeneken.

Elégia

"Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,
melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.
Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú,
ki-nem-várható utazás, egyik helyrõl a másra,
hánykódás a zavarban, melynek nincs soha vége.
Elhagynak, akiket szerettünk, elhagyjuk, a kik szerettek,
elhagynak a barátok, elhagynak a remények,
csak mi maradunk itten, a tenger idõben,
ébredve, elaludva, munkálkodó szivünkkel,
gondolkodó velõnkkel, folytatva robotunkat.
Miénk az izmok acélja, a pénz, az egészség,
csak az élet múlt el, mert már sokat éltünk
s ismétlés az egész, ismétlés lomha unalma.
Lélektelen kézzel kanalazzuk az ételt,
hörpintjük poharunkat. Ismerjük az ízek özönjét,
a nõk szájait is, kik fényes selyemingben,
mint gyors, tétova lángok lobognak a homályban
és sírnak megkoszorúzva karjukkal az ágyat,
hogy hajnalban keserves válásra üt az óra.
Ismerjük ami volt s lesz, kérdésre tudjuk a választ,
tudjuk elõre a tavaszt, a nyár ragyogását
s azt a pillanatot, hogy koradélutánon
végigfut a köruton az õsz és tépi a ponyvát
s gyászbaborul a zúgó kávéház körülöttünk.
Máskor ilyenkor vártuk, kavarva feketénket,
a szent, ritka vadat, a sorsot, a nagyszerû sorsot.
Ám most nincs csoda már. Csak a régi van, csak a régvolt,
csak a bánat van s az higgadtan, de keményen
fújja goromba dalát. Dicsérd azt a parancsot
mely idején golyót küld ifjú szivedbe
s átkozd, százszor-ezerszer, átkozd meg a sebészkést,
mely elránt a haláltól s itthagy hosszan a földön,
lábbadva, halaványon, hegesedõ reménnyel.
Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai,
melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem.”

"whiskey makes the heart beat faster
but it sure doesn’t help the
mind and isn’t it funny how you can ache just
from the deadly drone
of existence?"

Charles Bukowski, Purple Glow

(Source: hellanne, via parcentireasemmitol)

Theme by Angel for Tumblr.