mesterségem a halál

"A következő napokban rohamaim egyre gyakrabban ismétlődtek. De valami megváltozott. A tárgyak nem tüntek el. Nem volt többé űr, csak várakozás. Ha zenekar játszik, és megszólal a nagydob, határozott és tompa ütésében valami titokzatosat, fenyegetőt és ünnepélyeset érezni. Nos, nekem ilyen érzésem támadt. Napjaim teli voltak dobütésekkel. Valami kegyetlen dolog előjeleit sejtettem meg, torkomban gombócot éreztem, és én vártam, őrült rettegéssel vártam valamire, ami nem következett be. A dobütések elmaradtak, az volt az érzésem, lidérces álomból ébredek, s a világ hirtelen valószerűtlenné vált. Észrevétlenül átalakultak a tárgyak, mind álarcot viselt. Körülnéztem, teli voltam bizalmatlansággal és félelemmel. A lapátomon felcsillanó nap hazudott. A homok hazudott. A vörös betonkeverő gép hazudott. És mind e hazugságban kegyetlen értelem rejtőzött."


Posted: Sunday April 22nd, 2012 at 6:06pm
Notes: 1
  1. zbrz posted this

Theme by Angel for Tumblr.